Kérészrajzás és csipkeverés a Tiszazugban

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Kérészrajzás és csipkeverés a Tiszazugban

Feltöltve: 2014-07-11

Tiszazugban jártunk, és ha Tiszavirágzást éppen nem is láttunk, de azt igen, hogy mi mással lehet ott eltölteni az időt, míg megkezdődik a nagy esemény.

A Tiszavirágzás mára szinte egyedülálló természeti jelenség a világon, a legnagyobb tévétársaságok, földrajzi és természetrajzi folyóiratok küldik munkatársaikat a Tiszazugba, hogy lefényképezzék a kérészek nászát a víz fölött. Nem mindig kiszámítható, mikor kezdődik a varázslat, egy-egy fotós-filmes vagy érdeklődő néha három hetet is eltölt júniusban azzal, hogy várja a kérészek repülését. Ezek a 8-12 cm hosszú állatok egyetlen egyszer kerülnek a víz fölé, a hímek a megtermékenyítés után elpusztulnak, és a nőivarú egyedek sem élnek már sokáig.


Mi is jártunk a Tiszazugban, és ha Tiszavirágzást éppen nem is láttunk, de azt igen, hogy mi mással lehet ott eltölteni az időt, míg megkezdődik a nagy esemény. A tiszakürti arborétumot mocsaras vidéken alakították ki. Magyar Benigna, Kinizsi Pál, később a Tige-ek és Bolzák birtoka volt. A mocsár vérszívói miatt a főurak a XVIII. századig nem is akartak építkezni errefelé. Legelőször a Tige-ek építettek itt vadászházat, majd amikor Tige Máriát feleségül vette a Bolza dinasztia egyik sarja, kastélyt építettek a vadászház helyére, és egy Tompa Mihály nevű erdélyi erdőmérnökkel divatos főúri parkot alakíttattak ki a mocsaras-lápos erdő helyén. Tompa, amit tudott, meghagyott az erdőből, és csak azt irtotta ki, ami semmiképp nem illett oda.

A tulajdonosok Bécsből és Erdélyből hozattak fenyőket és másféle divatos fákat az akkori szokás szerint. Más növényeket főúri barátaiktól kaptak ajándékba. Mai állapotában az arborétum 60 hektáros, és a szélén áll egy 14 méter magas kilátó. Bár a szovjet megszállás a régi fenyő állományban nagy kárt okozott, de maradtak így is százévesnél idősebb fenyők, platánok, az erdő több részlete egészen ősi növénytársulásokat is mutat. Májusban orgonák és rododendronok pompáznak a parkban. De az október is meseszép arrafelé.

Őshonos madarak, őshonos fák

Vendéglátóink elvittek minket a Tisza-partra, oda, ahol a Tisza június táján kivirágzik, és ahol olyankor kameraerdő is nő. Mindenki a rajzást fényképezi hatalmas apparátussal, ahogy háznyi magasra földobják magukat ezek a mára már ritka állatkák. Csöpögött az eső, párás volt a levegő, magányos csónakokat himbált a víz.


Ritka, mély nyugalmat árasztott a táj. Megcsodáltuk a part hatalmas fáit. Kiderült, hogy itt valaha kertek voltak, és csak hatvan éve nő szabadon az erdő. Megtudtunk még valami nagyon fontosat, hogy vannak olyan őshonos madarak, amelyek csak őshonos fákon költenek. Többek közt ezért nem szerencsés, ha valahol elszaporodik a japán akác, vagy másfelé szívós, tájidegen fafajta. Még az sem mindegy némely madárnak, milyen nyárfa fajta van a közelben.
Szicsek János nevét mindenki tisztelettel emlegeti a pálinkás világban, nagy örömmel vettük, hogy a pálinkái után őt is megismerhettük, és a személyében olyan manufaktúratulajdonost, amilyenből Magyarországon sok kellene. Minőség, emberség, hitelesség, és főként csodás pálinkák. Ha Szicsek úrnak van falvédője, biztosan ez van ráhímezve. Megnéztük az elegáns kóstolóházát, ahol éppen névnapozott egy vidám csapat. Az új pálinkafőző masinát is megtekintettük, amit addig nem fog használni, amíg ki nem tapasztalta alaposan. Meg a gyümölcsfákat és hátul a tavacskát, ahol a vendégei már nagyon szép halakat fogtak.

Nagyon vártuk már, hogy Cserkeszőlőre érjünk. Én azért is, mert gyerekkoromban minden pajtásom Cserkeszőlőn nyaralt, csak én nem jutottam el oda sehogy sem, meg azért is vártuk már, mert nagyon elgémberedtünk a hosszú úton, és sokat hallottunk arról, hogy a cserkeszőlői gyógyvíz nagyon gyorsan hat. Vacsora után kibotorkáltunk a sötétbe, és egy úszómester segítségével megtaláltuk a nekünk való medencét, amit még éppen akkor töltöttek fel. De belebújtunk, mint a gyerekek, és egy fél óra múlva már nem fájt sehol.

Magyarország egyik legjobb gyógyvize

Másnap reggeli után derült ki, hogy egy hatalmas fürdőkomplexum közepén botladoztunk előző este. A cserkeszőlői az egyik legjobb gyógyvíz Magyarországon. 2300 méterről tör föl 82 C fokosan. Alkálikloridos, hidrogénkarbonátos, jódos gyógyvíz, a mozgásszervi megbetegedéseket gyógyít, a balesetek műtétek után rehabilitációt segíti, gerincbántalmakra is jó, nőgyógyászat panaszok esetén is ajánlhatói, a meddőség bizonyos formáit is gyógyítja. Délelőtt beleültünk ebbe a pompás gyógyvízbe is, és kipróbáltunk a hullámmedencét is, meg a dupla ponyvacsúszdát, ami azért jó, mert az anyag követi a test körvonalát, mint egy ruha, és annyira sem kellemetlen a csúszás, mint egy átlagos műanyagcsúszdán.


Délután a Halasi csipkemúzeumba voltunk hivatalosak. A Halasi csipkének nagyszüleink, dédszüleink korában is hatalmas kultusza volt. A gazdagságot és a jóízlést fejezte ki, ha minden komód az és asztal tetejére, de még a fotelre is jutott halasi csipke. Akinek nem telt rá, az maga horgolt cérnacsipkét. Amikor odaérünk, a csipkemúzeumban egy tízéves kislány veri a csipkét, ez most csak egy csík lesz, amit szoknya aljára vagy terítő szélére lehet varrni. Hatalmas átéléssel ejti hol ide, hol oda a cérnaspulnit az üvegfejű gombostűk között. Emiatt a zörgő hang miatt mondják úgy, hogy verik a halasi csipkét.

Vendéglátónk saját mintákat készít. Megmutatja a tárlókon kisebb nagyobb terítőit, a méterre kapható, fölvarrható csipkéit, és a gyönyörű, vagyont érő csipkegallérokat, csipkebetéteket, amelyek estélyi és menyasszonyi ruhákat díszítenek. Az itt fürdőző vendégek tanulhatnak is csipkeverést a múzeumban. A tanulmányút előző napján egy házaspárt láttunk, mind a ketten hímeznek, méghozzá az igen régi pókos hímzést és szálszorítóshímzést művelik. Korábban a környéken kalocsait hímző férfival is találkoztunk már. A halasi csipkemúzeumban kiderül, hogy külföldön egyáltalán nem ritka, és senki nem ütközik meg a hímző, csipkeverő férfiakon.
A két nap végén megegyezünk abban, hogy minden jó volt a Tiszazugban, a fürdő, a pálinka, a táj szépsége, de amire a legtovább emlékezni fogunk, az mégis az itt élő emberek közvetlensége, és az, ahogyan megteremtik maguk körül a többiek számára is élhető világot.